Leírás

A Száz év magány olyan, mint egy lelkiállapot

Gabriel García Marquez mágikus regénye egy nem mindennapi család történetét mutatja be, melynek központja egy saját kézzel megalkotott kis kolumbiai falu, Macondo. Mikor egy vérrokonoságon alapuló fiatal pár úgy dönt, hogy távol a régi gyökerektől új otthont teremt, szembe kell néznie nemcsak a családjára kiszabott jóslatokkal, hanem az általuk megalkotott, nyugodt és békés társadalom változásaival is. A paradicsomi környezetet egy csapásra leveri a modern civilizáció rendszere, amely leigázza az ősi hagyományokat. A regény olvasása közben az idősíkok bonyolult útvesztőjében a kifordított valóság tárul a szemünk elé: a végeláthatatlan harcokkal teli, különféle társadalmi problémákkal küzdő emberiség ismerős múltja kezd kirajzolódni előttünk. A Száz év magány a modern ember egyik fő problémájára mutat rá, azaz az egymástól való elidegenedés keserű folyamatára. Nemcsak a világban való elveszettségről és helykeresésről szól, hanem arról is, hogy a szörnyű traumákat átélt emberek bizony a gyerekeiknek adják át a sebeiket, akik arra ítéltetnek, hogy megismételjék felmenőik hibáit. Bár az általános tendencia az, hogy a film nem tudja helyettesíteni a könyvet, sem felülkerekedni a könyvön (amit nem is akar), mégis a Netflix az elmúlt hetek egyik legpozitívabb csalódásával rukkolt elő, a regényből készült sorozat-adaptációjával. Az egyelőre 8 résszel látható, de 16 részesre tervezett széria lehengerlően adja vissza az ízig-vérig latin-amerikai családtörténetet, történelmet és mágiát eggyéolvasztó, szövevényes cselekményt. Ha valaki egy pillanatig is elveszett a regény kusza hálójában, a sorozat egy biztos fogodzót tud nyújtani a részletek letisztázásában.  Annak pedig, aki régebb olvasta a könyvet, egy kellemesen nosztalgikus élményben lehet része a képernyő előtt.