Varga Balázs könyvajánlója :
“Feltűnik az égen. Észrevesszük, de megy tovább minden, mondjuk az élet. De vajon ugyanúgy? Mehet-e tovább ugyanúgy? Egy nagyregény kilenc emberről, akik a létezés szélére szorultak. Ez nem társadalmilag értendő: nem lecsúszott emberek. Valahogy mindegyikük élete olyan ponthoz érkezett, hogy bármelyik pillanatban kibillenhet. Számomra ez a kibillenés regénye, sőt egy adott ponton az alászállásé.
Alászállás. A kedvenc jeleneteim egyike ötlik fel bennem, amikor az egyik szereplő “odaát” találja magát. Egyébként az egész könyvet annak az érzése hatja át, mintha a túlvilág kapujában ácsorognánk – még itt, a realitásban, de mintha már átfújna valamiféle életen túli hideg szelecske. Mígnem az egyik szereplő át nem jut és kénytelen járni egyet a helyen, amit a zsoltáros a halál árnyékának völgyeként említ. Jár egyet, de visszajön. Utoljára talán A Mester és Margarita olvasása közben éltem át hasonlókat, és az rég volt. Nevezzük lélegzetelállítónak. De Hajnalcsillag és kibillenés. Jótékony kibillenés. Ez kapargat, feszít belül, ha erre a regényre gondolok. Nem kell-e mindannyiunk feje fölött egyszer csak kigyulladnia egy villanykörtének akár, hogy elmenjünk az életünk széléig, megnézni, mi van ott? Szálljunk alá, vágódjunk földhöz ahelyett, hogy a kényelmes, fényesre koptatott négyzetmétereinken toporognánk? Nem tudom. Túl sokszor vagyok én is gyáva. Mindenki rendezze majd el magában, ha elolvasta a Hajnalcsillagot.”