Leírás
Bár nem kattanok rá elsőre a különböző irodalmi díjakat bezsebelt szerzőkre, többnyire hidegen hagy választáskor a borítókon szereplő pecsét, azért az irodalmi Nobel-díj kihirdetését én is izgalommal követem.
A tavalyi év (2024) díjazottja, a dél-koreai Hang Kang neve már ismerős lehetett a magyar olvasók számára, sokan várták már tehát a magyarul nemrég megjelent Görög leckéket (ford. Kiss Marcell, Jelenkor). Bár a szerző életművét csak mások elmondásából ismerem, ezt a kötetét – témáját tekintve legalábbis – szokatlannak tartom. A Görög leckékből ugyanis hiányzik a cselekmény, nem szembesít történelmi traumákkal vagy társadalomkritikával (ahogy más regényeiben, ld. Növényevő, Nemes teremtmények), ez egy csendes és lírai végigkövetése két ember néhány napjának.
Olyan regény, amelyiknél érdemes elidőzni, a mondatokat külön-külön is újraolvasni, mellette kicsit lelassulni. Igazából nem is tehetünk mást, hiszen a két főszereplő, akiknek a néhány napját (emlékeken keresztül pedig a sorsát) és találkozását végigkövetjük, nem a megszokott módon, hanem a veszteségeik prizmáján keresztül érzékelik a valóságot. Az ógörögtanár annak tudatában figyeli a környezetét, hogy rövidesen teljesen elveszíti az amúgy is gyenge látását, a tanítványa pedig egy új nyelv megtanulásával igyekszik pótolni azokat a szavakat, amiket elveszített.
Hogy lehet úgy látni és láttatni, ha a szem egyre romlik, hogy lehet úgy kapcsolatot teremteni, ha a szavak bennrekednek? S ráadásul, hogy lehet ebből színekkel, érzelmekkel és nyelvi-stilisztikai mélységekkel teli irodalmat csinálni? A Görög leckék ezt tudja, és mutatja meg nekünk
Értékelések
Még nincsenek értékelések.