Leírás
Kommunista gyerekkor, kapitalista élet
Milyen emberi tragédiák rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, „a kommunizmus bukása” mögött? Mennyit érhet egy emberélet, ha még emlékszünk, hogy nemrég milliók haltak meg?
Szvetlana Alekszijevics zseniális kérdező, a dokumentarista könyvében olvasható interjúk nagyban hozzátesznek a szocializmus, a kommunizmus bukása utáni társadalom és a kezdeti kapitalista rendszer kialakulásának megértéséhez. Az Elhordott múltjainkban olyan személyek vallomásait olvashatjuk, akik az adott korszakban „mélyen hallgattak”. Emberek százai mesélnek arról, hogy mi a szabadság: „amikor nem félsz”, „ha sok pénzed van”, „a szabadság a szerelem”, „szabad az az ember, aki száz féle felvágottból válogat a boltban”, „akit nem vertek meg”. És még több vallomás olvasható arról, hogy mit takar az az eszme, hogy „a kolbászhegyeknek semmi közük a boldogsághoz”. Az utópia hangjai ciklus ötödik darabjában talán közelebb kerülhetünk az orosz és fehérorosz nemzeti identitás-tudat, a hazaszeretet megértéséhez. Mint riporter és mint olvasó is, úgy gondolom, hogy az Elhordott múltjaink nem könnyű olvasmány, mégis olyan fontos témát tanulmányoz, amelyet érdemes akár időről-időre újraolvasnia a különböző generációknak, nemzedékeknek. Fontos megismernünk a Szvetlana Alekszijevics által készített riportokat, az alanyokkal készült történeteket. A fehérorosz írónő egy vele készült interjújában úgy fogalmaz: „Ha visszanézünk a szovjet és posztszovjet történelemre, egyetlen hatalmas tömegsírt és vérfürdőt látunk magunk előtt, végtelen dialógust elkövetők és áldozatok között. (…) Ez a könyveim témája.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.